2011. január 21., péntek

Muffingyártás - mint finommotorikus"eszköz"


Nálunk a muffint mindenki szereti. Az egyszerű sima alaptésztát szoktuk sütni, (15 dkg lisz, 15 dkg cukor, 10 dkg vaj, 1 cs. sütőpor, 2 tojás) nagyon hamar készen van.
Megvettem a 24 darabos mini muffin formát, papírkapszliként (mert kimondottan utálom elmosogatni a zsíros, néhol odaragadt tésztás formát) a tescoban lehet kapni mignon papírt (tescós sima olcsó -viszont pont beleiilik, mert kicsit nagyobb mint az átlag mignon papír forma) használom.



Az igazi finommotorikus (és egyben legélvezetesebb) munka a díszítés. Ha kihűltek, színezett tojásfehérjével bekenegetjük őket és különböző módon szórócukrokkal, gumicukrokkal, díszítjük. Vagyis csak ők. És tényleg sokszor elámulok, hogy mennyire fantáziadúsak a gyerekek :)
Egyébként olyan picik a muffinok, hogy igazán oda kell figyelni, hogy hová kerül az a pár gyöngycukor és hogy rendesen, egyenletesen terítse be a cukormáz a muffint.

A cukorral jól felvert fehérjét egyébként kicsi ikeás mécsestartókba öntjük (12 db 495 Ft), így akár 12 féle színt is ki tudunk keverni, (ez a másik kedvenc)   (http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/00114167


szóval, ezek a saját gyártmányok:


Vagy akár így is díszithetjük (ezek már profi munkák a http://www.tortissimo.de/ honalpról)


 

de ez is aranyos:


Persze a finomotorika, a "türelmet" tanulás közben is fontos szerepet kapott (főleg nálam :) ), azzal  hogy mindent a gyerekek csinálnak.
Van egy nagy munkapultunk, ahol mindenki elfér, az egyik méri (ez a lányom, akinek az átváltást kell gyakorolni és rögzíteni) a legkisebb önti, a középső keveri.
A papírkapszlikat lányom választja szét - sokszor alig látni, ha kettő egymásba csúszik, a kicsik teszik bele a formába.

Amúgy az is "ügyességi feladat", amikor mindenki kap 2x4 sort, amit megtölt tésztával, lehetőleg úgy, hogy egy pici tészta se menjen ki, a muffinpapír ne boruljon fel .. stb. Utána szavazunk, kinek sikerült a legjobban :)

2011. január 20., csütörtök

KELL TUDNI RAJZOLNI?

Hát én azt hittem nem. Pedig igen. Az iskolában ez már elvárás.
Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy lányom nem akar rajzolni és ha mégis, akkor sem éri el azt a szintet ami a saját korosztályánál elvárható. (ez még az ovis történet)

Fel sem tünt, hogy abban az időben amit itthon töltünk (pár óra délután a lefekvésig)  inkább játszunk, társasozunk, könyvet nézegetünk. Lányom nem akart "kreatívkodni" én tudomásul vettem és nem erőltettem. Olyan sok más de szintén jó dolgot lehetett csinálni.

A gondok az iskolában kezdődtek, a fekete hétfőkön (lányom nevezte el találóan így, mert aznap 2 rajzóra is volt). Rossz kedv, fekete pontok .. valahogy így indult az évünk anno elsőben ...

Azóta már tudom, a rajz is sokat fejleszthető, kinél így, kinél úgy. Mivel 3 gyermekem van, megállapíthatom, hogy ahány gyerek annyi féle. A rajzolni akarás, a lelkesedés, meg a kitartás kapcsán is.

Én egy nem éppen népszerű módzsert választottam:
Kikölcsönöztem a könyvtárból rajzos könyveket Philippe Legendre Hogyan rajzoljunk háziállatokat? (sajnos nem lehet megkapni),

illetve találtam egy jó könyvet amit meg tudtam venni a Rajzolni tanulok -ot.
http://www.polc.hu/konyv/rajzolni_tanulunk/101311/

és ebből próbáltunk békát baglyot, bárányt rajzolni.

Tudom, hogy sokan elvetik ezt a módszert, de nem tudtam jobbat. Rossz volt folyton azt hallani: Anya én nem tudok rajzolni. Én csúnyán rajzolok. Ki mondta ezt kicsim? A többiek ...

Most már nem mondja. Vagy nem olyan gyakran, mert már mer rajzolni. Ehhez persze kellett egy nagyvonalú tanárnő, meg ez a ezt "Te is meg tudod csinálni, nézd nem is nehéz" gyakorlás.  Még mindig le van maradva az átlaghoz képest, de sokat javultunk.

Lányomból tapasztalva a két kicsivel sokkal több időt fordítunk a rajzra, színezésre, a finommotorikus mozgás fejlesztésére.
Érdekes egyébként, hogy a 3 éves olyan szinten rajzol már most mint az 5 éves. Magától. Ebből is látszik, hogy ez valahol genetikailag öröklődik. Ő az aki előbb-utóbb lapot vesz elő magának és rajzolgat.

MÉg valami eszembe jutott. Nagyon szeretjük a crayola mini makers filceit. Ez az, ami megéri az árát. Lemosható mindenhonan, kézről asztalról, ruháról . .mindenről. Ugyanakkor pont a pici (3-5 évesek) kis kezeibe való, vastag de hegyes filc és nem fogy ki 3 hét alatt, pedig nálunk aztán csúcsra járatja a legkisebb :)


2011. január 18., kedd

A NAPIREND

A napirend az fontos. Mindenhol ezt olvasom.
De mitől jó a napirend? És mi van akkor ha nem férünk bele? Kevés az idő, sok a feladat. És persze mindenhol csak a szavak, de semmi konkrétum, semmi amit használni is tudnék.

Persze, én is látom, hogy működőképes (úgy-ahogy), ha nagy nehezen összehozzuk, (legalább hétvégékre ha itthon vagyunk) de nagyon nehéz ügy. Nekem. Mert nekem soha nem kellett napirend. Biztosan volt, valahol a fejelmben egy lista a fontos és kevésbé fontos dolgokról, de nem kellett sehová sem leírnom. Napirend nélkül "vezényelték le" szüleim az általános iskolát és középiskolát és amikor már nagyjából a "magam ura" lettem az egyetemen, akkor sem éreztem hiányát.

Most viszont, kicsi lányomnak, aki már nem is olyan kicsi (9 éves) hogy segíteni tudjak, mindenhol ezt hallom: anyuka, napirend napirend napirend. Értem én hogy miért kell neki. ( ha valakinek a figyelme szétszóródik (és ez lenne a leányzóm), akkor keretek között kell(ene) mozogni.)
Látom az eredményt, mégsem tudom a hétköznapokon alkalmazni. 

Nos a délutánunk, napközi után a javítások javításával kezdődik. Mert ugyan láttamozza a tanárnő a feladatokat, de ez csak annyit tesz: igen megvan. Az hogy jó vagy sem, nos az nem lényeges. Vagyis de az. Nekem. Itthon.
És kezdődik a: radírozd ki, írd le újra, ez nem szép, amaz meg nem is jó, ezt át kéne fogalmazni, mert nem biztos hogy az a szerencsés mondat alkotás, ha mindegyik így kezdődik: Látok egy fát. Látok egy ablakot ...
Szerencsém van, mert a matekban, általában nincsen hiba. (Akkor miért nem ötös csak négyes a dolgozat?)

A házik után jön a tanulás, mert ha a napköziben a házit nem csinálják meg rendesen, el lehet képzelni, mennyit tanulnak. Márpedig a környzetet, a szavakat (idegen nyelv), a verset, a nyelvtani szabályokat ... stb. meg kell tanulni. Meg olvasni is kellene, és begyakorolni, hogy pl. mi a cselekvést kifejező ige és mi a történést kifejező. Egyáltalán melyik az ige és melyik a  főnév.
Ez így egyszerűnek tűnik de nem az. Vagy nem mindenkinek. Nálunk gyakorolni kell.

És emellett amint hazaérünk rögtön, sőt! azonnal éhesek is vagyunk, mellette sportolunk is, (ami fontos, minden szempontból - erről nem lehet lemondani) és persze kell a játék is, hisz a 2 kistesó alig várja (a lányomról nem is beszélve), hogy a lányom ráérjen.
Legyen közös mese és persze fürdés/zuhanyzás/fogmosás/rendrakás/iskolatáska bepakolás/ceruzahegyezés .... (nem feltétlen ebben a sorrendben) .. és a nap fénypontja: alvás. Lehetőleg megcélozva az este 8 órát (max. 9, de ennek már nem örülök, mert akkor még jön a tesókkal a kukorékolás - a kicsi alszanak a bölcsiben, oviban ők igazán nem fáradtak, mondják, meg néha így is tűnik, de a lányom már az).
Hát ehhez kell(ene) a napirend.

Szóval néha keresem az időt, (ami szerintem nem megy hanem rohan és nálunk biztosan duplaléptekkel halad), keresem a segítség minden formáját a neten, a barátoknál, ki/mit hogy csinál, és pár dolgot majd én is leírok, hogy mi az ami bejött illetve mi az ami nem működött.

Remélhetőleg nemcsak arról fogok írni, hogy hogyan tanuljuk a környezetet, hogy ne csak magoljuk értsük is, hogyan fejlődünk szövegértésből, hogyan lehet eligazodni a nyelvtan rejtelmes világában, mire jó a számítógép és mire nem való .. stb. hanem arról is, hogy milyen könyvet olvasok/olvasunk, mit láttunk a színházba, vagy mi szeretnék látni (ennek a bejegyzésnek nagyobb esélyét látom), ha játék akkor melyik, mitől lesz isteni puha és finom a kakaós/fahéjas csiga és miért nem lett magas a muffin, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva .. szóval sok mindenről, ami egy 3gyermekes családban történhet :)

Jó szórakozást :)